Amit folyamatosan tenni fogok
A harmincas éveiben a teljesítményt hajszolta. A negyvenes éveiben a regenerációt. De ahogy közeledett az ötvenhez, rájött, hogy maga a verseny változott meg. Többé nem arról szólt, hogyan préseljen ki többet a testéből. Inkább arról, hogyan hangolódjon össze a természet ritmusaival, a mikrobák halk jelzéseivel és a biológia egyenletes zümmögésével. Ő úgy hívta: befejezés, versengés helyett.
Évekig azt hitte, hogy a hosszú élet titka az, ha még több évet kerget: több vizsgálat, több étrend-kiegészítő, több biohack. De minél mélyebbre ásott – böjtökön, mikrobiótaterápiákon, szekvenálási jelentéseken és kovászprojekten keresztül –, annál világosabbá vált: a hosszú élet egészség nélkül üres. Ami számít, az nem csak a hosszú élet, hanem az értékesebb élet. Ez az felismerés adott neki új iránytűt: healthevity – az egészség és vitalitás összeolvadását.
A tudomány csak megerősítette azt, amit a teste már jelzett. Tanulmányok mutatják, hogy a változatos étrend táplálja a mikrobiális diverzitást, a fermentált ételek csökkentik a rendszerszintű gyulladást, és a rendszeres mozgás növeli a rövid láncú zsírsavak termelését. A napfényhangolás erősíti a cirkadián ritmust; a következetes alvás stabilizálja a hormonális ciklusokat, például a tesztoszteront és a melatonint. Ezek nem trükkök voltak. Ezek voltak azok a feltételek, amelyek között az emberi biológia – és a benne élő mikrobiális partnerek – fejlődtek, hogy virágozzanak.
Így a hosszú élet terve egyszerűvé, szinte unalmassá vált. - Változatos, növényekben gazdag étrend sok rosttal és fermentált ételekkel. - Napi mozgás: egy kis zone-2 állóképesség, egy kis erőnlét, egy kis napfény. - Alvás a természetes fényhez hangolva, késő esti káosz nélkül, hétköznap és hétvégén is. - Stresszszabályozás: légzés, csend, jelenlét. - És mindenek felett: alázat – gyors visszarendeződés, amikor valami félremegy.
A bélrendszer már nem csatatér volt. Társ lett. Több trillió mikroba tükrözte a választásait, reagált az örömre, pihenésre, ételre és stresszre. Cserébe ők szabályozták a gyulladást, élesítették a fókuszt, stabilizálták a hangulatot és erősítették az immunitást.
Ez már nem a 100 éves élet céljáról szólt. Nem patológusnak készült, hogy úgy éljen. Arról szólt, hogy másnap is agyköd nélkül ébredjen fel. Hogy megeméssze az ételt és a gondolatait is. Hogy a visszaesésekből ne hetek, hanem napok alatt épüljön fel. Hogy olyan mikrobiotát hordozzon magában, amely egy vihar után is úgy hajlik, mint egy erdő: mindig visszatalál az egyensúlyhoz.
Élete első fele a bizonyításról szólt. A második fele a megőrzésről és továbbadásról – mikrobiális stabilitásról, érzelmi egyenletességről, olyan rezilienciáról, amit mások is érzékeltek. Ez nem célvonal volt. Örökség volt.
Jövő héten: „Reflexió és mikrobiom-térképezés" – Már nem ugyanaz az ember vagyok